Szoborpark

Az Országos Petőfi Sándor Társaság elnökségi határozata volt 1985-ben, hogy a világon legismertebb magyar költő, Petőfi Sándor szülővárosában valósuljon meg a költő műfordítóinak portréiból a fordítói szoborpark. Az ötlet európai viszonylatban is ritkaságnak számított és számít ma is.
1985. július 26-án 15 órakor jelentős magyar és külföldi vendégek részvételével Garai Gábor avatta fel az új létesítményt. A megnyitóra három jelentős műfordító szobra készült el, amire hazai művészek kaptak megbízást. Az olasz műfordító, Giuseppe Cassone szobrát Lantos Györgyi, Leonyid Nyikolájevics Martinov portréját Szabó Tamás készítette, és Ivan Vazov bolgár költőt Veres Gábor mintázta meg. Azóta kialakult a szobroknak kulturális küldetése is, kapoccsá vált különböző népek és irodalmak között. Cassone szülőhelyén, a szicíliai Notoban például 2001 óta ugyancsak szobor hirdeti a két költő kapcsolatát, ott Petőfinek állítottak szobrot. Az újabban ide kerülő portrékat tudatosan együttes munkára alapozva hozza létre a város és az adott ország valamelyik szelete. Az újabb szobor felállításának eddig jól bevált muködési elve szerint Kiskőrös gondoskodik a márványtalapzatról, az illető ország vagy annak valamilyen kulturális szervezete pedig a szoborról. A szoborállítás elokészületei során a két ország bizonyos szelete munkakapcsolatban áll egymással, hiszen a részletek összehangolása fontos. Megható ünnepség szokott lenni egy-egy szobor avatása, hiszen gyakran előfordul az élő rokoni kapcsolat is, a második bolgár szobrot a például a műfordító lánya hozta és adományozta. A parkban jelenleg 14 fordítói szobor áll, és újabbak vannak előkészületben. A kollekció darabjai között van két szlovák Jan Smrek és Pavol Hviezdoslav,(1991); két kínai: Szun Jung és Lu Hszün; (1987), német Franz Fühmann (1987) szerb Jovan Jovanovics Zmaj (1994), lengyel Tadeusz Nowak (1998), két bolgár Ivan Vazov (1985), Atanasz Dalcsev(1999) olasz Cassone (1985), orosz Martinov (1985), Kertbeny Károly (Kutas László) (2001), a finn Otto Manninen (Wäinö Aaltonen, 2004) és a román Eugen Jebeleanu (Kutas László,2005.) mellszobra. Az olaszok és a bolgárok rendszeresen megjelennek az irodalmi "emblémájuknál", holland, német, szlovák és román partnervárosa van Kiskőrösnek, így Petőfi külföldi ismertségét és népszerűségét tükröző nemzetköziség is tükröződik a múzeumegyüttes közvetlen közelében. A létesítmény a látogatók egyhangú tetszését váltja ki, ami arra ösztönöz bennünket, hogy tovább munkálkodjunk az újabb műfordítói szobrok létrehozásán. A városban jelentős idegen nyelvű Petőfi-gyűjtemény is van, bár nem kapja meg a sem a múzeum sem a könyvtár automatikusan az újabb kiadványokat, így esetlegesen bővül az anyag. A szoborpark gyarapodásának nincs területi korlátja, hiszen a múzeum környéke rendezett, nyitott park.
Azt gondoljuk, hogy erre a kulturálisan tiszta értéket hordozó lehetőségre minden körülmények között figyelnünk kell annál is inkább, mert a szobraikkal jelen lévő külföldi partnerek is felismerték a létesítmény jelentőségét és rangját, és magyarországi útjuk során beillesztik a kiskőrösi programot, hiszen saját jelességük emlékével találkozhatnak egy reprezentatív "társaságban".
Törekvésünk - ez hosszú évekre jelent feladatot -, hogy azoknak a nemzeteknek, amelyekben Petőfi munkásságából anyanyelvükön olvashatnak az ott élők, mindegyikét képviselje műfordító a kiskőrösi szoborparkban.

<<Vissza az oldal tetejére

 

 

 

 

 

 

 
Your Contact - A Te kapcsolatod!